Habár manapság az impresszionista stílust méltatlanul mellőzi a kortárs festészet, máig e művészeti irányzat áll a legközelebb a természethez. Épp ezért fontos, hogy a szabadban készített, vagy egyszerűen csak spontán lendülettel megalkotott festmények jobb megismeréséhez kissé belemélyedjünk azok technikai rejtelmeibe.

Monet: A szarka

„Az impresszionisták a természet évszakonkénti változásait ábrázolták. A nagy hidegek pompás téli effektusok vagy hóeffektusok megfestésére ihlették Monet-t (A szarka, 1868-1869, Musée d’Orsay), Sisley-t és Pissarrót. Ez a téma azért nyűgözte le őket, mert segítségével tanulmányozhatták a fény változásait és eljátszhattak a színskála minden árnyalatával, kiváltképp amikor a vászonra itt-ott apró színes foltokat vittek fel. Ennek a szaggatott ecsetkezelésnek köszönhetően a talaj nem egyenletesen fehér, hanem kékes árnyalatok tarkítják.”
(Monet és barátai, Vince Kiadó, Szépművészeti Múzeum)

A festőművész tartalmas gondolatait, feledhetetlen élményeit képein keresztül szeretné megosztani a nézővel. Sokszor teljesen egyedi élményben van része, amit az átlagnéző talán észre sem vesz, ezért a rácsodálkozás örömét kapja a művésztől - a „látó ember”-től, aki segít felfedezni olyan dolgokat, amelyek mellett mások minden további nélkül elsétálnának.

Egy jó festmény valóságos novella. Próbáljuk meg elképzelni, hogy írásban hogyan tolmácsolnánk egy ilyen alkotást. Megdöbbennénk, hogy hosszú oldalakon át lehetne taglalni egy kép leírását. Csak egy lehetséges, rövid részlet a fenti festményről: „Téli vidéket látunk, amelyet 15-20 cm vastagon lep be a hó. Egy udvarból nézünk ki enyhén lejtős tájon a napsütéssel szemben. Az éles fény kék árnyékokat vet a hóra…” – sorolhatnánk, és íme, szinte még semmit sem mondtunk.