Habár manapság az impresszionista stílust méltatlanul mellőzi a kortárs festészet, máig e művészeti irányzat áll a legközelebb a természethez. Épp ezért fontos, hogy a szabadban készített, vagy egyszerűen csak spontán lendülettel megalkotott festmények jobb megismeréséhez kissé belemélyedjünk azok technikai rejtelmeibe.

A plein air, magyarul „szabad levegő” bár francia szó, mégis sokat köszönhet az angol tájképfestők kiemelkedő munkásságának is. Az ötletet egy nagyon egyszerű, ám annál frappánsabb elképzelés sugallta: a művész lépjen ki a négy fal közül, fogja festőszereit és a szabadban, a témát frissen maga előtt látva alkossa meg műveit. Ezáltal különleges hangulatot képes adni a festményének, a szemlélő pedig még jobban érezheti, hogy a kép valóban a természet egy darabja.

Az úgynevezett "olajfesték-technika" Leonardo idejében terjedt el Európában, Hollandiából kiindulva, és mára a legkedveltebb festészeti technikává nőtte ki magát. Sikerét talán annak köszönheti, hogy bármilyen stílusban is alkosson a művész, az olajfestésben szinte biztosan megtalálja a neki legmegfelelőbb eszközt. Mindehhez számítsuk azt is hozzá, hogy színei erőteljesek, kontrasztosak, ezért ha a művész például egy világos tájképet alkot, a szemlélő joggal érezheti úgy, mintha a festmény önmagából árasztaná a napfényt.