A tus az aquarellhez hasonlóan régi, de rengeteg gyakorlást igénylő technika. Kínából indult hódító útjára, ahol még a mai napig is nagy hagyománya van, a kínai vékonyszőrű ecsetek pedig világszerte nagy elismerésnek örvendenek.

Európában mégis inkább a tustoll terjedt el, ami vékony, pontos vonalaival vált a művészek kedvencévé. Ha azonban valaki lendületes, robosztus ívekkel szeretné kifejezni magát, a nádtoll erre a legalkalmasabb eszköz. Ugyanakkor a fémhegyű tustollakkal egyaránt lehet a vékony, finom vonásokkal és vastag, erőteljes vonalakkal játszani, sőt a toll „pengetésével” kecsesen fejezhetőek be még a legtömörebb ívek is. Érdemes megemlíteni, hogy bár a rosttoll is ugyanolyan karakteres művek alkotására képes, mint a nádtoll, sajnos sokkal kevésbé időtálló.

Ide tartozik a lavírozott tus technika is, amely értő kezekben a tus szükségszerű hígításával a tónusok egész kincsestárát nyitja meg.

A jól tervezett borcímkék jellegzetességük miatt tus- és aquarell technikával készülnek, és egyediségükből adódóan az üvegben rejlő nedű tulajdonságait kell, hogy sugározzák.