A grafit az egyik legegyszerűbb, mégis rengeteg lehetőséget tartogató művészeti technika. Nem igényel komolyabb előkészítést, hanem a téma megtalálása után máris ceruzát ragadhat a művész, hogy mielőbb belemerülhessen az alkotás örömeibe. Ugyanakkor figyelni kell a témához legjobban illő keménységű grafitceruza megválasztására. Nem illik például a vonalakat „szőrözni”, elaprózni, mint ahogyan eldörzsölni sem; célszerűbb a tónusokat több réteg felvitelével megerősíteni. Művészi szempontból fontos, hogy egy rajzon csak egyfajta ceruzával dolgozzunk, mert a különböző keménységi fokú ceruzák színei is különbözőek. Elkészülte után célszerű a grafitrajzot „elkenődés” ellen fixatívval kezelni.

A jó rajzszén remek lehetőséget nyújt az árnyalatokkal való játszadozásra, amelyek durva papíron érvényesülnek leginkább. Különösen kedvez ez a technika azoknak, akik a lendületes vagy akár lágy ívű rajzokat részesítik előnyben. A szén óvatlan elkenődésére viszont különösen érdemes figyelni, mint ahogyan a visszaszedésére is: a monopolradírral megdörzsölt, zsírossá váló részeken már nem fog ugyanúgy a szén, mint a friss papíron. Végül, ha a művész elkészült legújabb alkotásával, akkor művét finom fixatív-permettel befújva biztos lehet benne, hogy a kép időállóvá vált.

Ha az ember már rutint szerzett az „alapvető” technikákban, érdemes újabb és újabb vizekre evezni, bátran belevágni a számára is új dolgokba. Idővel ezekben is gyakorlatot szerez, és még ha nem is „találja fel a spanyolviaszt”, de legalább testközelből tapasztalhatja: a változatosság gyönyörködtet.