Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégek!
Az együtt élők közösségében jó képi históriás Ő.
Olajjal festett tájképei, hegyoldalak, domboldalak, vizek, a helyi levegő- és fényvilág, sokszor megcsodált, általa sokszor átélt s megértett szépségének, jelentésének képi továbbmondásából nyerik „badacsonyiságukat”.
Koloratúrája olyan, ahogyan ő látja a tájat és annak változásait. Híven adja vissza a látottakat, mentes minden kísérletezéstől. Akár azt is mondhatnám, hogy a most divatos fotorealista irányzat előképei ezek az alkotások.
Jelzésrendszere nem borítja fel a konvencionális felfogást, egyszerű, közérthető. Képei egybefűzött sorozatok, az együttlátó kompozíciót a lírai részletek addíciója helyettesíti. Létrehoz egy gazdag rajzi, festői szubkultúrát, amely természetelvűségen alapszik. Megbízható ízlésű, természet közeli piktúrát művel. Sem a formája, sem a témája nem engedi a kompromisszumokat. Mindent megmagyaráz, és ha megindokolni nem tudja, festőileg összehozza a témát a „sacra converzacione” valóban szellemes ötletével. Képei lendületesek, helyenként az előrevivő mozgást nem tudja lefékezni, elragadja az alkotás heve, és így a jelenvalóság színben és formában zökkenő nélkül olvad be a látott tájba. Perspektíváival olykor „montegnai” rövidülésekkel ábrázoltan, nem csekély mértékig a tradicionálisan kitüntetett helyzet, illetve a hozzá kapcsolódó asszociációs képek révén kárpótolja magát.
Közhely a megállapítás, hogy egy művészt nem lehet megítélni sem az önmagáról való tudata, sem művészi intenciói, ars poétikája alapján. Valóban közömbös lenne a mélyebb megítélés szempontjából a művész intenciója, ars poétikája? A stílus maga az ember. Az ő kialakult megjelenítési formája nem illeszthető be festészeti irányzatok egyikébe sem. Sajátos hangvétele van. A tájak képbe szervezésekor a valóságos színek és a képi hatás igényelte színek mérlegelésével egyre inkább szuverén festőiségét engedi érvényre jutni.
Szerinte mikrokozmikus képet kell létrehozni a látható világ természeti jelenségeiből, természettudományos ismereteken alapuló kozmocentrikus világkép alapján.
Mit tart jelentősnek oeuvre-jéből?
Vannak-e kötelező peridizációi a műalkotásokban?
Az út csak a célban, az oda való eljutáskor igazolódhatik. A művészet etikája enmagában hordja, ha jó, és semmiféle szempontból sem etikus, ha rossz. Jó pedig csak esztétikai úton lehet. E képek alkotójának mély kapcsolata van a tájjal, számára a hegy (Badacsony) és a víz (Balaton) nem alkalmi motívum. A víz hullámának intésére lendíti, húzza ecsetjét, megsejtve a tájnak azokat a titkosabb üzeneteit is, amelyeket csak az egymást jól ismerők képesek.
S minthogy egy zeneszámot sem lehet egyszer és mindenkorra jól előadni, úgy neki is minden képalkotáskor újra kell teremteni és elmélyíteni a titkos kapcsolatot, hogy élő legyen a fluidum, hogy életet leljen a kép.
Festményeinek dekorativitása, képcsinálásának komolysága mindenképpen figyelmet érdemel. Remélhetőleg továbbra is megőrzi eredetiségét és elkerüli, hogy engedményt tegyen az elvárásoknak. Művészete nem elvont, szorosan kötődik a valósághoz, a látható világot jeleníti meg.
Révfülöp, 2004.
